NőErőmű

Elmehetsz

Alig vártam, hogy a nagyi folytassa azt, amit az elfogadásról kezdett mondani. Mostanában mindenki hajtogatja, hogy fogadd el, engedd el, de senki sem mondja meg, hogy hogyan. A minap azt tisztáztuk, hogy az elfogadás nem az, hogy egyetértesz olyannal, ami nem tartozik a szeretet törvényei közé, hanem azt, hogy tudomásul veszed, hogy az is az élet része, és nem áll föl a szőr a hátadon, amikor szembesülsz ilyen dolgokkal. Mikor megkérdeztem, hogyan tegyem, mikor annyi ronda dolgot művelnek az emberek, akkor azt mondta, hogy ott kezdődik az egész, hogy ha valaki marhaságot csinál és az téged bosszant, akkor tudnod kell, hogy az nem rólad szól, hanem róla. Eddig egyenes a sor, de nehéz lenne kivonnom magam az egyenletből, mert én is része vagyok annak. Nem gondoltam, hogy ehhez is talál választ, de mikor ezt felvetettem, így szólt:
–Persze, hogy nehéz lenne kivonnod magad, mert ott vagy az egyenlet közepében, mint mindig, mert mint legtöbb ember, Te is magadból indulsz ki. Kevesen képesek arra, hogy ne magukból induljanak ki, és nekik általában ott van a Szent, vagy a Mester jelző a nevük előtt.

Nekünk, többieknek meg kell tanulni vállalni a felelőséget az érzéseinkért és azokat elsősorban elfogadni, másodsorban tudomásul venni, hogy ezek a mi saját érzéseink és csak mi változtathatunk rajtuk, senki más. –Akkor a másik tehet, amit akar? Azért az nálam nincs rendben! –Tehet, amit akar, de azért Te nem vállalhatsz felelőséget és toporzékolhatsz, amennyit akarsz, csak akkor fog felelősséget vállalni, amikor ő kész rá és az mindig is az ő útja, az ő döntése és az ő sorsa lesz. –Nem Te mondtad, hogy a karmától nem lehet elmenekülni, mert mindenhová veled megy és ha azt hiszed, elfutottál tőle, akkor nagyot harap a hátsódba? –De igen, én mondtam, de ez nem jelenti azt, hogy Te rendelkezel mások karmájával, hanem azt, hogy az ok és okozat kézenfogva együtt jár és elválaszthatatlan. Ha valaki másnak az orra alá borsot tör, az visszajön hozzá, ha pedig szeretetet ad, akkor az jön vissza hozzá. –Akkor miért van, hogy velem rosszat tesznek az emberek, mikor a légynek sem ártok? –Nem tudom drága gyermekem, de azt tudom, hogy előbb-utóbb minden elmúlik és minél jobban elfogadod az emberi viselkedéseket, annál kevésbé vannak azok befolyással rád. –Rendben nagys’asszony! Mit kell tennem?

–Tudom, mély érzésű, szeretetteljes, kedves lény vagy, ezért nehéz neked a téged érő hatások köréből kimásznod. Ezért az egyik dolog, amit tehetsz az az, hogy enyhíted a hatásokat. –Azt meg hogy tegyem, mikor jönnek egymás után? –Jönnek azok mindenkinek, de vannak emberek, akikről lepörögnek, mint az esernyőről az eső. Te is meg tudod tanulni ezt. –Meg tudsz tanítani rá? –Meg én! Kezdhetjük? –Igen! –Gondolj valami olyanra, ami egy jó nagy nyomógomb nálad! Valami konkrét dologra! –Hm… Az, amikor lehülyéznek. –Jó akkor most le foglak hülyézni és mikor lehülyézlek, akkor mosolyognod kell és mondogatni udvariasan, mosolyogva, hogy nem vagy hülye! Mehet? –Mehet!
–Neked teljesen elment az eszed! Hülye vagy!
–Nem vagyok hülye! –De, hülye vagy!
–Nem vagyok hülye! –De, hülye vagy! Mit bőgsz, Te kis hülye?
–Nem vagyok hülye! –De, hülye vagy!
–Nem vagyok hülye! –De, hülye vagy!
–Nem vagyok hülye! –De, hülye vagy!
–Nem vagyok hülye! –De, hülye vagy! Nem kell idegeskedni, hülye úr!
–Nem vagyok hülye! –De, hülye vagy!
–Nem vagyok hülye! –De, hülye vagy!
–Nem vagyok hülye! –De, hülye vagy!
–Nem vagyok hülye! –Na ez már elég határozottan hangzik és most már mosolyogtál is! Hogy érzed magad a hülyeséggel kapcsolatban? Még mindig ugyanúgy zavar, ha hülyének szólítana valaki? –Attól függ, hogy ki az! Veled már nem izgat egyáltalán! Akkor másokkal is le tudod ezt játszani. –Persze Ferke! El tudod képzelni, hogy a volt főnökömmel, Pökhendi Pistával ezt eljátszom? –Az talán nem lenne jó ötlet, de valaki el tudja játszani a szerepét és ugyanolyan hatássasl lenne rád, mintha ő magával tennéd. Az emberi agy sok mindenre képes és a játszva tanulás sok mindent old és irtó jó eredményeket lehet vele elérni. A lényeg az, hogy rá kell hangolnod érzelmileg. Akkor miért nem alkalmazzák ezt az iskolákban? A jobb helyeken már alkalmazzák, de nem érdemes olyan dolgok miatt siránkozni, amit nem tudunk megváltoztatni. Amin meg tudunk változtatni, azon pedig változtatni kell és nem siránkozni! –Nagyikám, Te vagy a legnagyobb filozófus! –Te pedig a legjobb tanítvány!

Ez a módszer sok mindenre használható. Remélem, megpróbálod, ha szükséged van rá! Csak helyettesíteni kell a nyomógombot! Te mit kérdeznél a nagyitól?

Címkék: elengedés, elfogadás